Elsőkörben talán a szerencsének is köszönhetem hogy végül részese lehettem ennek a
kalandnak. Az útra 8 szerencsés jelentkező mehetett, ebből 6 fő Pénzügy szakról, magamat
is beleértve 2 fő pedig Kereskedő- és Webáruházi Technikus szakról kapott lehetőséget.
Behívtak a kapcsolódó elbeszélgetésre, interjúra, ahol beszámoltam magamról, illetve a
korábbi Erasmus élményemről is. A jó hírt egyfajta ajándékként kaptam, ugyanis december
25.-én tudtam meg, hogy beválogatásra kerültem a csapatba, mint utazó. Év elején lezajlott
az adminisztrációs előkészítő rész, valamint megvoltak az első összejövetelei a csapatnak
felkészítési célból. Az utazás előtt nem sokkal megkaptuk a munkahelyeink listáját, illetve az
ideiglenes lakcímünket, így beindulhatott a tervezgetés.
Az első napunk február 23.-án, szombaton hajnali 2-kor indult. Egy rögtönzött reggeli után,
egy utolsó utáni ellenőrzést követően indultunk a reptérre. Nem sokkal a csomagfeladás
kezdete előtt már kint voltunk, összefutottunk Zsombori Melinda tanárnővel, aki az első hétre
kísérte utunkat. Gyors csomagfeladás, majd rövid búcsúzás után hirtelen a gépen találtuk
magunkat. Az út maga meglepően sima volt. 10 perccel későbbi indulással, de 10 perccel
hamarabb értünk földet Valencia repterén, Manisesben. A légitársaság kitett azért, hogy a
céggel kapcsolatos sztereotípiák ne váljanak valóssá az egész út alatt.
A szállítónk kisbusza majdnem bent ragadt a reptéri parkolóban, de gyorsan beértünk a
városba, ahol várt Clémence, a kinti Supervisor-unk. A lakásunk Valencia El Carmen
városrészében volt, ami leginkább a Budai Vár hangulatát idézi. Gyorsan felcuccoltunk,
kaptunk bérleteket, leadtuk a kauciót, majd a kicsomagolást egy Taco Bell menü követte.
Délután meglátogattuk a piacot, mely körülbelül a Nyugati és Jászai közötti távolságra volt az
otthonunktól. Aznap este volt a spanyolok Fallas fesztiváljának előmegnyitója, melyet
tűzijáték is kísért. Az esti program Azi koncertet megszégyenítő tömegeket vonzott, így némi
küzdőtéri heringezés után jobbnak láttuk továbbállni és egy kis céltalan esti bolyongással
levezettük az utazás, az új környezet okozta stresszt. A napot egy kora éjszakába nyúló
filmnézés zárta le.
A csapat nagy része óvodákhoz,iskolákhoz, illetve tartományi intézményekhez került, míg én
és végzős társam egy Hervishez hasonló sportboltban dolgoztunk. Itt megismerkedtünk
többek között az áruvédelmi eszközök felhelyezésével illetve annak rendjével, valamint
felkészíthettük az üzletet egy auditra, mely egy tanúsítvány megszerzéséhez volt szükséges.
Kintlétünk során meglátogattuk a lenyűgőző Oceanografia-t, illetve a szintén csodálatos
Biopark területére is eljutottunk. Az első héten kimentünk a Földközi-tenger partjára is, ahol
átélhettük milyen érzés Európa szélén állni. A második napon kaptunk egy vezetett túrát a
város központi részében, ami érintette a Selyemtőzsdét, a Városházát, a város gyönyőrű
főpályaudvarát, az Estacio Del Nord-ot, illetve a Valenciai Katedrálist is, mely a legenda
szerint azt a szent kelyhet őrzi, amiből Jézus az utolsó vacsoránál szolgált fel
önnönmagának és a tanítványainak. Megismerhettük Spanyolország jellegzetes termékeit,
például a mélykék színű kerámia alkotásokat, illetve megtudhattuk hogy az Európában
kapható narancs igen jelentős része valenciai eredetű.
Mindezért hálás köszönettel tartozunk iskolánknak, a Belvárosi Technikumnak, Zsombori
Melinda tanárnőnek és Élesné Kecskés Ildikó tanárnőnek, akik támogattak bennünket a
program teljes ideje alatt. Köszönjük továbbá az Esmovia-nak a professzionális képviseletet,
a kedvezményes belépési lehetőséget az Oceanografia illetve a Biopark területére illetve azt,
hogy a 3 hét minden napján számíthattunk rájuk, ha valamilyen probléma merült fel.
Ha megjött a kedved jelentkezni egy hasonló útra, ne habozz!
Írta: Seres Ágoston 14. KER. – 2025. március
