Valencia a szemüvegemen keresztül
Bölcsföldi Gergő (14 KER) Erasmus élménybeszámolója
2025. szeptember 21. – A dátum, amire nyár óta vártam, az egyetlen nap, amikor megszólalt hajnali 3-
kor az ébresztőm, ez volt az a nap, amikor repültünk.A reptérre kiérve fel is adtam a csomagom és egy kis keresgélés után az emberrengetegben
megtaláltam a többieket, majd mentünk is egyből az ellenőrzésre, ezt követte 10 perc duty-free és már
meg is kezdhettük a beszállást.
5:45 – A gépünk felszállt, maga az út gördülékeny volt és a látvány, ami az ablakból fogadott, az
valami csodálatos volt, csak tippelni tudtam, hogy hol járhatunk, volt itt tenger, az Alpok havas
csúcsai, a spanyol partok.
A pilóta befordította a gépet és elkezdte csökkenteni a magasságot, ahogy egyre jobban rajzolódott ki
Valencia városa nekem, 1/1 mintha Pestet láttam volna (a házak szerkezete, az utcák) megtoldva
pálmafákkal, kikötővel meg egy 10+ km-es tengerparttal.A gép pontosan érkezett, pacsi a pilótának, ahogy letette a gépet, ezt követően, ahogy mindenki
kényelmesen kiszállt, mentünk is a csomagokért, majd a transzferhez.
Nagyjából 15 perc utazás után oda is értünk a szállásra, ahol gyors eligazítást követően meg is kaptuk
a kulcsokat, elosztottuk a szobákat és be is rendezkedtünk, a nap maradék része pihenéssel, illetve laza
városnézéssel telt, ahol a tanárnő elkalauzolt minket a városházához, illetve egy nagyon szép
művészettörténeti múzeumba, majd önállóan mi is kicsit szétnéztünk.
Első hét – Rögtön hétfőn már újult erővel, kipihenten mentünk az első ESMOVIA meetingünkre, ahol
igazából jobban megismerkedtünk Alexandrával, a főkoordinátorunkkal, aki ismertette a
menetrendünket és megbeszéltük az alap tudnivalókat, illetve kaptunk tőle egy kis könyvet, ami
napló, útikalauz és munkanapló volt egyben.Ezt követően jött Clara, a gyakorlatért felelős koordinátor, ismertette a gyakorlati helyeinket és
röviden bemutatta Valenciát, az itteni szokásokat, tudnivalókat, látnivalókat, na meg persze a
gasztronómiát.
Délután egy szervezett városnézésben vettünk részt, ahol bemutatták nekünk a nagyon szép
pályaudvart (Valéncia Estacion del Nord), elhaladtunk a bikaviadal stadion előtt (Plaza, de Toros de
Valéncia), és az óvárosban fejeztük be a sétát.
Másnap, azaz kedden volt az első munkanapom a Dialprix szupermarketben, ami mindössze 20 perc
sétára volt a szállástól, szóval kényelmesen minden munkanap sétáltam, az különösen jó érzés volt,
hogy mindennap elhaladtam a stadion előtt.
Az első benyomásom a munkahelyemen, hogy szembesültem azzal, hogy itt senki nem beszél angolul,
és hogy én ezt hogyan is fogom orvosolni, de szerencsére megengedték a fordító használatát, meg hát
a metakommunikáció is sokat segített, és a kollégáim hozzáállása is.
Valójában minden ezen múlik, szemkontaktus és életkedv, na meg a Con calma, ezt jó ha
megjegyzitek,ha kint jártok Spanyolországban, ez az az életvitel amit ők követnek, lényegében
mindent nyugodtan, higgadtan csinálnak, semmin se stresszelnek, ha nem muszáj, nem pörögnek,
viszont cél-tudatosak és életvidámak.
Ahogy lement az első munkanap. onnantól minden sokkal könnyebb volt, én a héten főleg
akklimatizálódtam, próbáltam átszokni a spanyol bioritmusra, hát igen, azért meg lehet azt szokni,
illetve egyik délután elmentem sétálni, lényegében kosárpályák után kutattam, és amikor láttam, hogy
itt van a kosárlabdának kultusza, lehidaltam teljesen, így hát nem álltam meg hogy vegyek egy labdát
is.
Később aztán le is mentem játszani, és amit ott átéltem, azt nem lehet átadni, megannyi sráccal együtt
játszani, különböző korosztályok, nemzetek és játékstílusok egyszerre egy pályán, voltak
Kolumbiából, Szerbiából, Litvániából, Amerikából, Olaszországból, a legnagyobb kosárnemzetek egy
helyen, én mellettük eltörpültem, de azért igyekeztem megmutatni, hogy Magyarországon is ismerik a
játékot.
Vasárnap, közös program -az ESMOVIA segítségével – bejutottunk az OCEANOGRÁFIA-ba.
Különlegesebbnél különlegesebb tengeri fajokat láthattunk, de mindenki a főattrakciót, a delfinshow-t
várta, nem viccelek, szerintem egy órával a kezdés előtt ott voltunk a lelátón, de megérte várni, mert
lélegzetelállító volt. Majd hazamentünk és jött a vörösriasztás.
Aznap még pont ki tudtunk menni, kosarazni az osztálytársammal, utána viszont gyors bevásárlás
amint megtudtuk, hogy az elkövetkező napon senki nem mehet sehova, majd lecsapott a vihar.
Második hét – Hétfő, második meeting, megbeszéltük az eddigi tapasztalatainkat, az első
benyomásokat, illetve értékeltük az eddigi munkanapjainkat, jó hangulatban telt, de az eső csak esett
és esett egészen másnap reggelig. Szerintem ezen a héten voltam a legaktívabb, próbáltam a lehető
legtöbb lehetőséget kihasználni, kicsit kiszakadni a szállásról és elmenni várost nézni, strandolni,
kosarazni, minden nap egy kicsit belekóstolni Spanyolországba és átérezni a légkört.
Meglátogattam többek között egész Európa legnagyobb fedett piacát (Mercat Central de Valéncia), itt
KB minden volt, még az is, ami nem, de tényleg, 3-4 helyen paellázó az összesféle paellával,
Valenciai, tintahalas tengergyümölcseis, zöldséges, csirkés, aztán külön tengeri szekció, halakkal,
rákokkal, de volt ott kagyló, polip, tintahal, tényleg minden, szuvenírboltok tömkelege, reggelizők.
Aztán az óvárosban is körülnéztem még egyszer, voltam a selyembörzén (Llotja de la Sada) ez mára
már turistalátványosság, de régen itt bonyolították le a gazdasági ügyleteket, illetve mellette található a
(Basilica del Sagrado Corazón de Jesus), itt található a szent Grál, amelyből Jézus ivott az utolsó
vacsorán.
Voltam a Torres de Serrano-n ahonnan még egyszer megpillanthattam Valenciát felülről, lementem a
Túria parkba ahol nagyjából minden 500 méterenként volt egy focipálya, mert itt a focinak is nagy
kultusza van ám, a hétvégét pedig strandolással zártuk (Port Saplaya)-n, amit megfejeltünk paellával
és sangria-val.
Harmadik hét – Vasárnapról hétfőre virradóra volt megint egy kisebb vihar, így már a hőmérséklet is
leesett, kicsit előjött az az érzés hogy bizony a hét végén haza kell mennem, de ahogy beértem a
munkába, és megláttam a kollégáimat, ez az érzés elmúlt, a harmadik hétre már sokkal jobban
megértettem őket és tényleg jó érzéssel telt minden nap, és a feladataimat is élvezettel csináltam.
Én ott amúgy kiskereskedelmi feladatokat láttam el, főleg árut töltöttem, de rendet is raktam, illetve
beosztottak gyümölcsöt darabolni is, azt élveztem a legjobban, különösen azért, mert utána a poharas
gyümölcsmixből általában műszak végén vásároltam is, és jóízűen megettem a szállás felé.
A hét vége felé közeledve még egyszer elmentem kosarazni, még egyszer utoljára elmentem
étterembe, majd jött a szombat, szuvenírvásárlás, összepakolás, takarítás.
Őszintén bevallom, engem érzékenyen érintett, hogy itt kell hagynom ezt a fantasztikus országot,
nagyon megszerettem a kultúrájukat, az embereket, azt az életvitelt, amit élnek, a gasztronómiát és
különösen a vendégszeretetüket, csak hogy hozzak egy példát, a kollégám az utolsó munkanapomon
adott nekem egy levelet, amit ő írt le magyar nyelven.
Másnap 6:40 re jött is a transzfer és mentünk a reptérre, kapunyitásig még egy kis duty free, és hasta
luego Valencia, itt írhattam volna adios-t is, de vissza megyek még, ahogy tehetem az biztos.
Végszó – Ha élvezettel olvastad ezt a kis szösszenetet, örülök, valójában ezzel egy üzenetet is
szerettem volna átadni, ha teheted, és úgy érzed, jelentkezz Erasmusra.
Az ilyen külföldi utazások, legyen az Erasmuson kívül vagy belül, olyan idegen helyzeteket adnak,
amihez kell tudnod alkalmazkodni, ezen kívül építheted, a kapcsolataidat, ismerkedhetsz új
emberekkel, szokásokkal, megismerhetsz megannyi különböző kultúrát, tartozhatsz újabbnál újabb
közösségekhez, egy szó, mint száz, szélesítheted a látókörödet és ezek mind hozzájárulnak a
személyes fejlődésedhez.
Új kapukat nyithatsz az életedbe akár ha az utazásra gondolok, de ha akár arra, hogy ebből tudsz itthon
is kamatoztatni, lesz egy összehasonlítási alapod, itthon is könnyebben tudsz majd alkalmazkodni
bizonyos helyzetekhez vagy épp más emberekhez, én ezt fel tudom hozni saját példának, ide tartozik a
problémamegoldó képesség is, én észrevettem, hogy a gyakorlati helyemen hatékonyabb vagyok,
jobban megoldom a problémáimat, könnyebben viszonyulok a kollégáimhoz és a vásárlókhoz.
Szóval tényleg csak ajánlani tudom, és köszi hogy elolvastad.
