Írta Gogolák Virág 13 LOG
2026.02.15–.03.08
Mindenki nevében mondhatom, hogy nagy izgatottsággal vágtunk neki ennek a 3 hétnek, amit Spanyolországban, Valenciában töltöttünk. Február 15-én érkeztünk meg, nagyon kellemes volt a fogadtatás, ugyanis Margita, a koordinátorunk az Esmoviától, széles mosollyal és kedvességgel várt minket az apartmanunknál. Sajnos a hatodik emeleten volt a lakásunk, tehát minden nap többször is meg kellett mászni ezt, ugyanis nem volt lift az épületben.
De igazából ezzel teljes az egész kalandunk.
Az első napokban elmondták a fontos tudnivalókat, találkoztunk több koordinátorral is az Esmoviától, akik biztosították, hogy mindenkinek megfelelő munkahelyet találjanak erre a három hétre. A logisztikusokat többnyire Rossmannban, valamint a tengerpart mellett egy hajókkal foglalkozó logisztikai cégnél helyezték el. A pénzügyi -számviteli ügyintézők pedig adminisztratív feladatokat végeztek különböző cégeknél. Mindenki meg volt elégedve a munkahelyével, minden ott dolgozó befogadó, kedves és segítőkész volt.
Az első héten ugyan nagyon szeles időjárás volt Valenciában, de ez nem volt akadály számunkra, elkezdtük felfedezni a várost, kipróbáltuk a helyi tömegközlekedést, éttermeket, bárokat és sokat sétáltunk.
A második hétre már szinte beleszoktunk a spanyol életbe, meglátogattuk a híres Oceanograficot, valamint a Bioparkot és nagyon szép élményekkel gazdagodtunk. Elkezdődött a hangolódás a Fallasra is, ami egy fesztivál Valenciában, körülbelül egy hónapig tart, és mindenféle petárdázással, felvonulással és tüzijátékkal jár, szóval volt, mikor hangzavarra ébredtünk.
Jól összekovácsolódott a csapat, rengeteget társasjátékoztunk, ami többünknek is az egyik kedvence volt a kint töltött idő alatt.
Az utolsó hetet még kihasználtuk, szuveníreket vásároltunk, megnéztük a tengerpartot, habár az időjárás ismét elromlott, de ígyis nagyon szép volt.
Március 8-án a gépünk 6:30-kor indult a repülőtérről, ahova 3:30-kor már el kellett volna indulnunk, de történt egy incidens, ami visszagondolva már vicces és nevetünk rajta, de akkor, abban a pillanatban majdnem lekéstük a gépet és ottmaradtunk. Valaki bezárta a fő bejárati ajtót, nekünk pedig az egyetlen kulcsot a lakásban kellett hagyni, de nagy nehezen segítségünkre jött egy ember, és így kis késéssel, de elértük a transzferünket.
Élesné tanárnő úgy inditott el minket, hogy mi egy elit csapat vagyunk és mindenképp igazat kell neki adnunk, hisz jobban össze se tudtak volna válogatni diákokat erre az utazásra. Szuper barátságok születtek, és mindenki visszasírja az együtt töltött időt, a kultúrát, az embereket, az élményeket.
